(SDG 4., Minőségi oktatás) Az elmúlt hetekben több hírünk is foglalkozott azzal, hogy az elektronikus szövegek kevésbé engedik elmélyülni az olvasót az olvasottakban. A téma egyes szempontjai továbbra is vitatottak link , ez a kijelentés azonban több kísérlet során helytállónak bizonyult. OK, de kell-e elmélyülni a szövegben? Ebben feltehetően az olvasó ember célja a döntő. Emellett kérdés az is, hogy a megszakított figyelmű olvasás napjaink jellemzője-e.
Vegyünk egy elég régi példát. A Bibliát – kissé leegyszerűsítve fogalmazva – majd’ 2000 éve olvassák. Jellemzően nem egy ez egyben, hanem megszakításokkal. Sőt, tudatosan meg-megszakítják annak olvasását: az egyházi liturgiák apró részekre tördelik – vö.: evangélium, szentlecke stb. Sőt: van, hogy ezt is tovább darabolják: akár egymondatos idézeteket kiragadnak belőle, nem ritkán még a szövegösszefüggésből is.
Akkor tehát jó-e az, ha olvasásunk megszakad akkor, ha agyunk gondolatai az ismeretszerző és -feldolgozó tevékenység irányítói, nem pedig a szöveg? Ha meg-megszakítjuk az olvasást egy-egy gondolat kedvéért, nehogy elillanjon az. Majd vissza-visszatérünk a szöveghez. Nem a gondolkodásra késztetés sokszor a szöveg alkotójának, illetve az olvasásnak a célja?
Mindez nem jelenti azt, hogy más esetekben a szöveg huzamosabb, kitartó olvasása vezet a befogadó nagyobb örömére, hasznára, javára. Feltehetően az olvasás célja, és a hozzá igazított megfelelő stratégiája megoldás… (MG)
KIT-információ