Both Miklós: egy szakmai világ teljesítménye jellemzően öt egymást követő vezető és három politikai rendszer kumulatív eredménye; egyetlen ciklusnak tulajdonítani nemcsak igazságtalan, hanem okságilag hibás. Ráadásul a politika a saját sikermutatóival mér: látogatószám, beruházás, megnyitó, sajtóvisszhang.
Vegyük a múzeumokat – a nagypolitika mércéjével a magyar múzeumügy jól mérhető: hány új múzeum nyílt, hány látogató volt, mekkora volt a beruházás. Csakhogy ezekből szinte semmi nem derül ki arról, egészséges-e a múzeumi szakma. Azt máson kellene mérni: van-e restaurátor-utánpótlás? Nő-e a gyűjtemények feldolgozottsága? Keletkezik-e kutatás? Tud-e a következő nemzedék többet, mint az előző?
Ami a nagypolitika felől sikernek látszik, az a szakmai világ felől lehet kudarc – és ami onnan nézve eseménytelenség, az lehet rendkívüli teljesítmény. Tíz év alatt rendeződik egy archívum, kinevelődik egy szakembergárda, kialakulnak az adatszabványok. Nincs szalagátvágás. A múzeumügy mégis erősebb lett.
Ugyanez a csendes teljesítmény látszik ma a Kodályék örökségéből kinőtt táncházmozgalomban: ötven éve a gyűjtéstől az archívumon, a táborokon és a művészeti iskolákon át a felsőoktatásig újratermeli önmagát, ezért vette fel az UNESCO 2011-ben a jó megőrzési gyakorlatok közé. Fentről ebből semmi nem látszik – csak az, hogy megvan.
24.hu (előfizetéssel)