Mit tehetünk a megörökölt szülői könyvgyűjteménnyel?

… fordult hozzám hirtelen a heidelbergi ismerősöm, könyvtári dolgokról beszélgetve. De idehaza is gyakran megkapom (ha nem is szó szerint, de lényegileg) ugyanezt a kérdést. Nem akarlak megbántani, de tényleg van jövője a könyvtáraknak? Amire természetesen nem válasz a “hülye vagy fiam, hiszen eddig is voltak könyvtárak”, vagy “a könyvtár már sokkal több, mint könyvek tára…” sablon, ha az illető tapasztalatai távol állnak a mi szakmai mantráinktól.

Esélyes azonban, hogy az adott időszak trendjei nem tartanak örökké, vannak visszatérések, és persze közvetlen / közvetett tárolási költségek is. Nem fogjuk hát megmondani a tutit, viszont talán sikerül új gondolatokat gerjeszteni…

Megtartás…
– maradjon helyén a házikönyvtár (kegyelet és nosztalgia szempontjából jó, de helyet foglal az állomány, és csökkenti a lakás értékét)
– eljárunk könyves klubba, ahol kell a “háttérbázis”
– csak a kiválasztott könyvek legyenek megtartva (Ok, de mi az értékes, és mely könyv érdekel annyira engem?)
– garázsban vagy más száraz, rágcsálómentes helyen elhelyezni a könyveket, várva az ellenirányú divat eljöttét.

Megszabadulási módszerek a régi könyvektől:
– átadás könyvepónak (vö.: Kulturális mikroörökség – könyveket raktároz a Könyvkerék egyesület link )
– könyvtárnak felajánlani
– antikváriumnak értékesítés.

És szerinted? Milyen érvek, ellenérvek merülnek fel benned?

Hírforrás:
KIT-összeállítás
Régebbi hírforrás(ok): Házikönyvtárak nagysága – a ’90-es évektől lett kisebb link Online fotóalbumunk átveszi házikönyvtárunk szerepét link