A magyar iskolarendszer még javában a harmadik ipari forradalom kihívásaival birkózik, miközben már a negyedikkel kellene foglalkoznia. Egyebek között ezt állapította meg Radó Péter oktatáskutató Az iskola jövője című, link nemrég megjelent kötetében.
Eszközökben egyébként látszólag nem is áll olyan rosszul a magyar közoktatás. Internet gyakorlatilag minden intézményben van, csakhogy a sávszélesség alacsonyabb az európai átlagnál (a minimálisan szükséges 30 Mb/s-hoz képest átlagban 4 Mb/s). A számítógépek túlnyomó többsége pedig a laborokban van, ezért más tanórán nem érhető el. Ráadásul a gépek öregek, és csak mintegy harmaduk kapcsolódik az internethez. Interaktív táblákkal viszont európai összehasonlításban is előkelő helyen állunk, kérdés, mire használják azokat.
Az oktatáskutató azonban arra is felhívja a figyelmet, hogy a sikeres munkavállalóknak manapság olyan készségekkel is rendelkezniük kell, mint a kritikai gondolkodás, a problémamegoldás, a kreativitás, az interkulturális kommunikáció.
Egyelőre azonban inkább csak az iskolarendszeren kívüli képzések alkalmazkodnak az új igényekhez. Szaporodnak a programozást, robotikát és egyéb digitális készségeket fejlesztő tanfolyamok. Mindez pedig utolérhetetlen az egyébként is hátrányos helyzetű, szegényebb családokba született gyerekeknek, akiknek így tovább csökken az esélyük a korszerű tudás megszerzésére.
HVG, 21. sz.