Az szakmai látogatáson elmondottakból és a könyvtár körbejárása alapján is az volt a legfőbb benyomásom, hogy nem állandó terekben és funkciókban gondolkodnak. Már megvalósult gondolatok tereiben is jártunk.
1. Az egészen kicsik a szüleikkel egy mesebirodalomba mentek, mikor a könyvtárat látogattak.
2. A kiskamaszok kis elbújós helyekre jártak, ahol a klasszikus olvasásnak, az összebújós-felolvasós kuckónak és a hangszerek kipróbálásának volt tere, helye – alapvetően ezek “látványtermek” (mint látványpékség) voltak, ahova be lehetett látni, de pl. a zaj nem jött ki ill. ne ment be. Ez a tér mintha még nem lett volna végleges, de mindenképpen alakíthatónak tűnt.
3. Láttunk olyan teret is, melyet éppen felszabadítottak egy új funkciónak, fiatal felnőtt szülők számára.
Láthatóan a lakosság radikális változását, melyet a nagyszámú bevándorló megjelenése jelent, próbálják követni, van feladat, amit a fenntartó telepít oda (nyelvtanulás), mint egy nyitott intézményébe, másokat maguk kezdeményeznek. A könyvtárról úgy gondolkodnak, hogy az olyan társadalmi érintkezési felület, ahol a malmöi társadalom minden rétegének tagja találkozik, tanulja az együttélést. Még az író-olvasó találkozókat is a bevándorlók kontinenséről, országaiból származó szerzőkkel szervezik. (Czupi Gyula)
– A vonatkozó fotók a link oldalon láthatók.
Czupi Gyula