Ha az iskolában nem lehet, otthon szinte nincs, akkor hol lehet szexuális nevelés?

Qubit: A politikától várná a védekező reakciót [a technológiailag nagyon naprakész és elérhető pornóval szemben]?

Csányi Gergely szociológus, A szex politikai gazdaságtana – Szexuális hegemóniák és ellenhegemóniák a tőkés világrendszerben című kötet szerzője:
– Azt problematizálom, hogy a különböző pártok választói miért nem követelik ki a pártjuktól, hogy ezzel kezdjenek valamit. Valahogy mindenki ki van békülve ezzel a helyzettel. Nyilvánvalóan vannak olyan civil szervezetek, akik problematizálják, de nincs mögöttük akkora politikai lobbi, olyan társadalmi akarat, ami ezt igazán ki tudná billenteni.

– Nem nagyon látom. Az, hogy ezek a weboldalak megkérdezik, hogy elmúltál-e már 18 éves, nevetséges. Lehet mondani, hogy nincs erre technikai apparátus, de az nagyon kérdéses. Az a jelenség, hogy a pornóipar jóval gyorsabban fejlődik, mint az a technológia, ami védené a gyerekeket a pornóipartól, maga is egy gazdasági-politikai konszenzus eredménye.

– Még súlyosabbá teszi a helyzetet, hogy a világon több országban és Magyarországon is megfigyelhető valamiféle negatív átrendeződés, aminek során mindenféle szexuális oktatást próbálnak kivinni az oktatási rendszerből. A szexuális felvilágosítást, egy relatíve olcsó és technikát nem igénylő megoldást, simán be lehetne szervesen építeni a formális oktatásba.

– Ennek gyakorlatilag pont az ellenkezőjét látjuk. A 2020-as évektől az állam teljesen kivonult a szexuális oktatásból azzal a felkiáltással, hogy ez magánügy, mindenki végezze el a háztartás a zárt terében, így a szocializáció attól függ, hogy kinek milyenek a szülei, vagy éppen mivel találkozik otthon. Tehát nem elég, hogy nincs védekező mechanizmus, hanem még a meglévő gyakorlatokat is elkezdték lebontani egy laissez-faire irányba.