Az egyetemi könyvtárakban nem feltétlenül rögzítik a napi számos egyéni konzultáció és segítségnyújtás eredményét és hatását. A csoportos képzések után megszokott az elégedettségi kérdőívek kiküldése, ám a személyes találkozók vagy a rövid e-mailes segítségnyújtások hatását már ritkán mérik. De a kutatóktól és oktatóktól érkező visszajelzések szisztematikus gyűjtése nélkülözhetetlen bizonyítéka a könyvtár valódi értékének és társadalmi hasznosságának.
A kutatói visszajelzések gyűjtését a meglévő folyamatokba integrálva, extra munkaterhelés nélkül is ki lehet építeni. Az egyéni elismerések és visszajelzések bizonyítják a kutatói teljesítmények javulását és az időmegtakarítást. Az oktatók, kutatók bevonása és a visszajelzések rendszerezése a fenntartók, finanszírozók felé egyértelművé teszi a könyvtár intézményi célokhoz való igazodását.
A hatásvizsgálati kultúra építése apró, következetes lépésekkel valósítható meg a leghatékonyabban:
– A visszajelzésekre nem várni kell, hanem aktívan kérni a segítségnyújtást követően.
– Hosszú kérdőívek helyett rövid, e-mailbe ágyazott mikrokérdőíveket érdemes alkalmazni.
– Az adatgyűjtést az akció után azonnal el kell végezni, amikor a segítség élménye még friss.
– Biztosítani kell az anonimitás lehetőségét és az adathasználati hozzájárulások átlátható kezelését.
– A kérdéseknek a konkrét változásra és eredményekre kell fókuszálniuk, nem csupán az esemény puszta tényére.
A módszertan a hazai felsőoktatási és szakkönyvtárak számára is rendkívül tanulságos a szolgáltatások igazolásához. A fenntartók felé történő beszámolás során a puszta statisztikai számok mellett a kutatói visszajelzések szolgáltatják a legfontosabb bizonyítékot arra, hogy a könyvtárosok munkája közvetlenül hozzájárul az intézményi kutatási sikerekhez. (ref.: Gemini, HL)
Impact Kit