Az irodalom világa talán vonzónak tűnik kívülről, ám a magyar írók és költők valósága sokkal összetettebb és nehezebb, mint gondolnánk. Magyarországon nagyon kevesen élnek meg kizárólag az írásból, a legtöbben kénytelenek több lábon állni, és más munkákkal kiegészíteni a jövedelmüket. Kukorelly Endre és Borsi Bálint saját tapasztalataikról meséltek: elmondták hogyan lehet mégis pénzt keresni az irodalomból, és milyen változtatásokra lenne égető szükség. A Fiatal Írók Szövetségének társelnöke és a Szépírók Társaságának elnöke kifejtették, hogy mivel tudják támogatni a szerzőket.
A kortárs irodalom világába pillantottunk be két költő, és a FISZ társelnökének, Kiss A. Krisztának, valamint a Szépírók Társasága elnökének, Czinki Ferencnek a segítségével.
Kukorelly Endre szerint fontos lenne, hogy normálisan működjön az NKA, a könyv- és folyóirattámogatási rendszer, legyen a könyvtárakat a kortárs szépirodalom vásárlására ösztönző Márai-program, működjön olyan infrastruktúra, amely lehetővé teszi, hogy író-olvasó találkozók jöjjenek létre, és segít abban, hogy ne csak a nagy nevek, de az olyan kisebb és nonprofit kiadók is meg tudjanak jelenni könyvvásárokon, mint a K.E.R.T., amelyik most még képtelen a hétszázezres pavilonárat kitermelni.
Hangsúlyozta, hogy a kultúra fenntartásában az államnak hangsúlyos szerepe van. Hozzáfűzte, hogy olyan adókörnyezetet kellene teremtenie, amely ösztönzi a tehetős embereket, hogy az irodalmat támogassák.
Arra a kérdésre, hogy külföldön milyen bevált modellek léteznek, Kiss A. Kriszta elmondta, szerinte a legtöbb nyugati országban jól strukturált irodalmi ügynökségek működnek, akik a szerzők programjainak megszervezését is intézik, valamint segítik őket a marketingtevékenységekben is.
Mint mondta, Magyarországon ez a rendszer nincs ilyen jól kiépítve (bár vannak felülről és alulról is építkező kezdeményezések), mivel itthon a kiadó szervezi a szerző sajtóját és nyilvános megjelenéseit. De ez a figyelem igencsak eloszlik, mert egy-egy kiadó számos szerzőt képvisel.
Czinki Ferenc pozitív és követendő példaként megemlítette, hogy számos nyugati országban a könyvtári rendszer “lezüllesztése” helyett, annak fejlesztésére, modernizálásra törekszenek, és a könyvtárak komoly könyvpiaci felvásárlóként vannak jelen, ami jelentős bevételi forráshoz juttatja a helyi kiadókat, így a szerzőket is.
Pénzcentrum