A KIT-ben önálló címke a könyvtáros mentálhigiénéje. A téma azért is érdekes, mert
– brutálisan visszaesett a könyvtárosképzés volumene
– egyre nehezebb könyvtári munkaerőt találni
– folyamatosan növekszik a könyvtárosok átlagéletkora
– továbbra is bürokratikus a könyvtári szervezeti kultúra.
Érdemes tehát olyan példát nézni, amely legalább részben hasonló szervezeti kultúra mellett szembesül a helyzettel, és javítási szándékot fogalmaz meg. (MG)
A maga nemében egyedülálló könyvben számol be hivatásának ébredéséről, megéléséről, majd válságáról Hodász András. Mivel az egykori katolikus pap műve tanulságos lehet – mai és jövendő – kollégáinak is, megkértük a papok, lelkészek mentális egészségével foglalkozó Járay Márton lelkigondozót, református lelkészt, hogy szakmai szemmel kommentálja a kötetet.
Hazánkban az utóbbi évtizedben sok erőforrás ment az egyházi ingatlanok felújítására. Ezek közül sok indokolt, sőt egyes esetekben elkerülhetetlen volt. Ugyanakkor csak az utóbbi pár évre jellemző, hogy az egyházak vezetői elkezdtek anyagi erőforrást fordítani a lelkipásztori hivatások megerősítésére – képzési rendszerekre vagy támogató, segítő szolgálatokra. (Lásd például a reformátusok Gyökössy Intézetét). Emögött az a fájdalmas felismerés áll, hogy a legtöbb hazai felekezetben egyre kevesebb a friss hivatás, viszont sok a pályaelhagyó, vagy hivatásában megsérült lelkész és a következő években minden egyháznak szembe kell nézni azzal, hogy egy meghatározó nemzedék vonul nyugdíjba. Ebből adódóan a lelkipásztoroknak megnövekedett munkaterheléssel kell számolniuk, ami a kutatások alapján romló fizikai és lelkiegészség-mutatókkal társul. A kifáradt lelkipásztori kar viszont nem tudja elvégezni azt a missziói szolgálatot, ami életet vinne a felújított, de kiürült ingatlanokba.
Szemlélek