Néhány éve több hírünk is jelent meg a Sokoldalúság c. könyv felvetéseit bemutatva (Idegen tudás kell a stratégiai gondolkodáshoz link Könyvtári munkaerőpiac – a tudásalapú gazdaság előtti állapotban link Egy szakkönyvtáros potenciál a mesterséges intelligencia után – interdiszciplinaritás link A könyvtári innováció ösztönösen fenntartott akadályai link Könyvtáros szakemberek – hogyan nem szűkül be a látókör? link Katasztrófákhoz vezet, ha nincs lehetőség alulról kezdeményezni link ).
A mű körbejárja: a mai összetett, VUCA-világban (amely sebezhető, bizonytalan, összetett, többértelmű) miért jelent versenyelőnyt a többféle ismereten és az ezzel jellemzően együtt járó nyitottságon alapuló többoldalú megközelítés. Nyilván a könyvtárban is. Szakmánkban idehaza is megfigyelhető: azok a kollégák tudnak inkább izgalmas megoldásokkal előállni, akiknek nem(csak) könyvtári diplomájuk, szakismeretük van. A “világ életemben x típusú könyvtárban dolgoztam” jelenthet akár elkötelezettséget, nagyfokú elmélyültséget is, de kevésbé kedvező okok mellett táptalaja lehet a szakmai vakságnak is.
Ha elképzelünk egy egyenest, melynek egyik végén a “nem dolgoztam könyvtárban” másik végén a “mindig is könyvtáros voltam” áll, akkor stratégiai szempontból valahol a kettő között lehet az ideális választás. Ebből több minden következhet:
– A többek által várt könyvtáros életpálya-modell – ha lesz ilyen – átgondolandó e szempontból is, hiszen viszonylagos értéke van az egy tudásnak is.
– A jelenlegi gyakorlatban a könyvtári munkaerő-toborzás során a követelmény szakmai végzettség, mely egyfelől érthető, másfelől korlátozza a sokoldalúságot.
– A könyvtárak reszketve vágyott nagyobb elismerésének feltétele a mások (használók heterogén közösségének) szemével látás képessége
– A KIT gyakorlata szerint rovatok az “Analógiák” és “A szakma határairól” – melynek célja a szem(ellenző)nyitogatás. (MG)
KIT-információ