Kúl olvasmányokkal foghatjuk meg a fiatalokat – de melyek azok?

Szilágyi Zsófia, irodalomtörténész:
– Mire kivitatkozzuk magunkat a Harry Potterről, az már a gyerekeknek nem pálya. Mire rájövünk, hogy mit csináljunk a vámpírregényekkel, addigra ők már zombikról olvasnak. Én meg szoktam csinálni a hallgatóimmal például azt, hogy felajánlom nekik: ha elolvassák Komlós Aladár regényét, akkor én elolvasom a Szent Johanna gimit. Érdemes figyelni arra, hogy számukra mik az alapművek. Ebben nem állunk nyerésre, mert a sorozatvilág lassan teljesen kiszorítja a könyvkultúrát.

HVG: Olvasnak még az egyetemisták, a középiskolások könyveket?
SzZs: Igen, olvasnak, de sokkal kevesebbet, mint egykor mi. Így aztán már nagyon nehéz valamilyen közös műveltséganyagra támaszkodni, nem tudjuk, melyek azok a művek, amelyeket általában ismernek. Az inkább filmmel foglalkozó kollégáim azt mondják, már alapfilmek sincsenek meg a fiataloknak. Azért én azt tapasztalom, hogy rá lehet venni őket türelemmel, belátással, pedagógiai trükkökkel az olvasásra.

HVG: Ha megjelenik egy-egy új Leiner Laura-könyv, hosszú sorokban állnak a bolt előtt a tinik, hogy megszerezzék. A könyveladási statisztikákban sincs ok panaszra az ifjúsági műveknél.
SzZs: Igen, vannak ilyen trendi művek és szerzők. A Trónok harca, Az éhezők viadala is ilyen volt egy időben. Ezeket hajlandók olvasni, de akkor meg kell őket hallgatni, hogy miért is szeretik. Leiner Laurát például tiniként a hallgatóim közül sokan szerették, de egyetemistaként, újraolvasóként már kevésbé.