A köznyelvben, közgondolkodásban a tankönyv kifejezés forog inkább, mivel azok a taneszközök voltak csak megrendelhetők, melyek szerepeltek a hivatalos tankönyvlistán. Fontos a tankönyvek, segédkönyvek választékának bővítése, a több/jobb tankönyv/ek, segédkönyv/ek elkészítése, bevezetése, de szerintem egyre helyesebb ma már arról beszélni, hogy ne csak tankönyvet és kötelező olvasmányokat lehessen a tankönyvi normatívából vásárolni, hanem a helyi pedagógiai programnak, szemléletnek, gyakorlatnak, tanulócsoportnak megfelelő többféle dokumentumtípus, taneszköz álljon rendelkezésre.
“Az ingyenes tankönyveket tudjuk tartani, de úgy, hogy a minőség és az esélyegyenlőség egyaránt meglegyen. Ha kinyitjuk a tankönyvpiacot – nem nagyon, de egy kicsit többre -, a későbbiekben kicsit jobb színvonalú tankönyveket is fogunk készíteni. Lesz egy keret, ami mentén az iskola gazdálkodhat a tankönyvekből. Abból, ha kijön az ingyenes tankönyv, és remélhetőleg ki fog jönni, tehát ez továbbra is így lesz” (leirat) … fejtette ki Lannert Judit, leendő gyermek- és oktatásügyi miniszter az Országgyűlés Oktatási Bizottsága előtt. A könyvtárak felől nézve a dolgot, néhány szempont:
– nagyobb választék lesz szükséges az iskolai és közkönyvtárakban
– a tankönyvraktárhoz képest fontosabbá válik az iskolai könyvtár, lehetőséggé lép elő a megváltozó tanulási környezetben
– az iskolai könyvtár teret ad a többféle dokumentumtípusból, taneszközből való tanulásra/tanításra diáknak és tanárnak egyaránt
– az iskolai könyvtáros dokumentumismerete szerteágazóbbá válik
– a lehetséges taneszközök bemutatása, mint funkció, segítség a pedagógusok választásának előkészítésében
– nagyobb beszerzési keret lesz szükséges, rugalmasabb szabályokkal
– erősödik a többkönyvűség és a különféle dokumentumtípusok használata
– szerteágazóbb pedagógiai szemlélet, módszertan, tudás ígérete. (Szakmári Klára)
KIT-összeállítás ; Telex – YouTube