A kortárs könyvtárak újfajta gyerekkönyvtári környezettel jelentkeznek, hogy javítsák gyerekek olvasással való kapcsolatát. Mindezt úgy, hogy dinamikus, rugalmas és érzékszervileg gazdag tereket hoznak létre. Azok a gyerekek, akik korábban ellenálltak az olvasásnak, most már elkezdték kérni, hogy tovább maradhassanak.
A neuroarchitektúra megmagyarázza, miért: A gyermek agya intenzíven reagál a választási lehetőséget, az autonómiát és az érzékelési újdonságot kínáló környezetekre. Amikor a gyermek választhatja ki, hogy hol és hogyan olvasson, aktiválja az agyi jutalmazó rendszereket. A tér megszűnik passzív lenni, és a tanulási folyamat aktív részévé válik.
A Winthrop Könyvtár (Egyesült Államok) egy szobrászati “tanulási fát” épített be, amely bemutatja, hogyan alakíthatja át a design a viselkedést és keltheti fel a kíváncsiságot. A gyermektér kialakítása nem pusztán részletkérdés: a kognitív inger, érzékszervi meghívás és tanulási élmény formálódása. (ford.: MG)
Friends of Libraries in Oklahoma