‘Nemkívánatos könnyedség’ helyett: gondolkodj a MI használata előtt

Az agyukat extrém módon tornáztatókon kevésbé fog az Alzheimer kór. Pl. olyan taxisofőrökön, akik fejben tartják egy nagyobb város térképét.

A kognitív pszichológusok a “kívánatos nehézség” kifejezést olyan taktikák leírására használják, amelyek megnehezítik a tanulást vagy a gyakorlást, mert rövid távon gyakran frusztrálók, ám hosszú távon hatékonyabbá teszik. Egy településen való navigáció lehet példa a kívánatos foglalkozási nehézségre – kihívást jelent a sofőrök számára – oly módon, hogy az javítja a tanulásukat, sőt: úgy tűnik, hogy fontos egészségügyi előnnyel járhat, ugyanis csökkenti az Alzheimer betegség kockázatát.

Egy MIT-tanulmány szerint a diákok jobban jártak, ha a ChatGPT használata előtt saját agyukat használták, nem pedig fordítva. Feltételezhető azonban – tűnődik David Epstein, a Sokoldalúság c. könyv írója -, hogy azok a taxisofőrök, akik a saját navigációs készségeik előtt a GPS-re kezdenek támaszkodni, elveszítik az Alzheimer-kór elkerülésének előnyeit. Ahogy az MIT-tanulmány esszéíróinál is, ez a kívánatos nehézség ellentétét jelentheti – nemkívánatos könnyedséget.

Az MIT-tanulmány legreményteljesebb megállapítása az volt, hogy az “agy-első” diákok produktívan és tanulási csökkenés nélkül tudták használni a mesterséges intelligenciát, miután elvégeztek néhány saját gondolkodási feladatot. A ChatGPT-t arra használták, hogy finomítsák és fejlesszék a már megküzdött munkájukat, nem pedig a gondolkodás helyettesítésére. Agyi aktivitásuk mérései erős kapcsolatot mutattak a régiók között, de ami még fontosabb, emlékeztek arra, amit írtak. Talán ez egy jó modell: Először gondolkodj, csak utána az eszköz. Biztosan nem tervezem, hogy elhagyom a GPS-t, de évek óta próbálok navigálni, mielőtt rá támaszkodnék – nem azért, mert az agy egészségére gondolok, hanem azért, mert meg akarom tanulni a használatát.