A viselkedéstudomány szerint ha úgy gondoljuk, valamiben jók vagyunk (azaz magas a “kompetenciaérzésünk”), nagyobb valószínűséggel foglalkozunk vele, és ezt élvezzük is. Ahhoz, hogy növeljük a gyerekek olvasással kapcsolatos elköteleződését, fontos erősíteni az önbizalmukat mint “olvasó”. Éreztessük velük, hogy teljesen rendben van, ha belekezdenek egy könyvbe, de nem fejezik be, vagy nem tetszik nekik. Ettől még nem lesznek rossz olvasók – csupán még nem találták meg a számukra megfelelő könyvet!
A “nem vagyok jó olvasó” mondat mögött gyakran csalódás, kudarcélmények vagy szorongás állhatnak. A viselkedéstudomány szerint akkor indulunk el egy irányba vagy kezdünk cselekedni:
– ha kompetensnek érezzük magunkat benne,
– ha van választási szabadságunk, és
– ha pozitív visszacsatolást kapunk.
Ezért hatásosak a könyvtáros “mikrogesztusai”:
“Ez nehéz, de szerintem tetszene neked.”
“Nyugodtan tedd félre, ha nem ragad magával.”
“Ezt sokan szeretik, akik most kezdik újra az olvasást.”
Hasonlóan: még ha évente csak néhány könyvet is olvasnak, fontos felismerni és ünnepelni őket mint “olvasókat”.
Ezek apró mondatok és gesztusok ajtókat nyithatnak. (További hasznos-praktikus megközelítések a forráslinken!)
Librarian Day by Day