Örömforrás is lehet a szomorúság, pontosabban a szomorú zenék hallgatása – derítette ki Emery Schubert ausztrál kutató, ezzel azt is megmagyarázva, mi az oka annak, hogy sokan keresik az efféle zenei élményt. A korábbi nézetek szerint a bús hangulatú zene csak közvetett hatásokon keresztül, összetett érzelmi és kognitív folyamatok “melléktermékeként” okozhat élvezetet. Az egyik ilyen elmélet szerint a zenei szomorúság közvetett módon okoz örömöt egy közbenső lépés – egy “közvetítő” – beindításával. Ilyen közvetítő érzelem a meghatottság vagy a nosztalgia, amely viszont már kellemes. Schubert szerint azonban a zene szomorúsága önmagában, közvetítők nélkül is lehet jókedvre derítő. Kísérletében ötven, zenei képzésben részt vevő egyetemistának olyan muzsikát kellett kiválasztania és hallgatnia, amelyet bár szomorúnak, de élvezetesnek tart. Ezután beszámoltak a zene által kiváltott érzelmeikről és arról, hogy azok miként járultak hozzá az örömükhöz. El kellett még képzelniük a zenét a szomorúságot kiváltó elemek nélkül, majd megjósolniuk, hogy ez milyen hatással lenne az élvezetükre. A résztvevők arról számoltak be, hogy amikor a mélabús elemek nélkül képzelték el a zenét, akkor kevésbé tartották örömtelinek. Összességében a megkérdezett egyetemisták 82 százaléka állította, hogy a kiváltott szomorúság növelte a muzsika élvezetét. A kutató szerint ez arra utal, hogy a szomorúság nem pusztán a zenehallgatás mellékterméke, hanem öröm forrása is lehet. Mivel a kísérletbe kizárólag zenei tanulmányokat folytató fiatalokat vontak be, ezért a csoport nem tekinthető a lakosságot reprezentáló mintának. A jövőbeli kutatásokat változatosabb mintán tervezik, illetve fiziológiai mérésekkel akarják megerősíteni az önbevalláson alapuló eredményeket.
Kapcsolódó: a negatív érzelmek, mint amilyen a szomorúság vagy a csalódottság, elengedhetetlen részei egy teljes életnek link
HVG (25. sz.) / térítéses tartalom