A norvég könyvtárosképző főiskolán Hans Martin Fagerli anno az első órán behozott egy könyvet, és ízekre tépte a meghökkent könyvtároshallgatók szeme előtt. A gesztus természetesen nem a könyvek utálatáról szólt, hanem arra, hogy a könyv – az esetek túlnyomó többségében – eszköz, és nem cél! Ennek sok következménye van:
1. a könyvtár feladata nem az állomány létrehozása, hanem a használók céljainak támogatása – sok esetben a dokumentumokat eszközként való felhasználásával
2. a fentiből következik, hogy könyvtárosoknak a használók tanulási, rekreációs és szociális igényeiből kell visszavezetniük könyvtári tevékenységeiket – nem fordítva
3. míg a könyvek optimális mennyisége bátorítja, a könyvek ennél nagyobb mennyisége el is tántoríthatja a könyvtárhasználattól a használókat, főként a könyvekhez kevésbé szokottakat (a könyvtár célcsoportjának nagyobb hányada!) – ld.: a hozamgörbe 3. szakaszát link
4. a dokumentumállomány (mivel kényelmesebb is vele foglalkozni) elveheti a könyvtáros idejét, figyelmét a használói igényektől
5. a könyvtár küldetése nem engedi meg, hogy a könyvtár kommunikációja döntően a könyv(tár)barátoknak szóljon, sőt, a tényleges esélyegyenlőség érdekében pont a még nem könyv(tár)barátokat érdemes jobban megcéloznia.
Jól gondold meg tehát , hogy biztosan könyvekkel, cuki-muki olvasós posztokkal szeretnéd-e becsábítani a lehetséges használóidat. Így a sajátodén kívül legfeljebb azon kevesek könyvtár iránti elkötelezettségét erősíted, akik már úgyis híveid. (MG)
KIT-információ