45 évvel azután, hogy Herbert J. Freudenberg amerikai pszichológus leírta, hivatalosan is felvették a betegséget az ENSZ Egészségügyi Világszervezete (WHO) hivatalos diagnosztikai kézikönyvébe, az ICD-11-be.
Vagyis mostantól hivatalos orvosi diagnózisnak számít, ha valakinél megállapítják, hogy kiégési szindrómában szenved. A hivatalos szakkönyv meghatározása szerint a kiégés tünetei a következők:
– fáradtság és fizikai kimerültség;
– eltávolodás a munkától, negatív, cinikus érzelmek a munkával kapcsolatban;
– csökkenő professzionális hatékonyság.
Mielőtt egy orvos kiégéssel diagnosztizálhat egy beteget, még ki kell zárnia más betegségeket, például a szorongást vagy az alkalmazkodási zavarokat. A kiégést ráadásul a leírás szerint kizárólag a munkahelyi környezethez kapcsolódóan lehet diagnosztizálni, az élet más területein ezek szerint nem léphet fel a tünetegyüttes, illetve ha fel is lép, másfajta betegségre utal.
– Kapcsolódó: “Gyűlölöm a munkámat, de képtelen vagyok a leállásra!” – A kiégés-szindróma link
444