Konferenciára készülve 2.

Előző számunkban ALA-mintára közöltünk konferenciára való felkészülési javaslatokat link . A sort most folytatjuk:
– Tervezzük el, kivel találkozunk, s akár: melyek lesznek fő témáink — ugyanakkor hagyjunk lehetőséget a meglepetéseknek is. A tervezést a helyszínen is folytathatjuk, ha nem várt arcok és témák kerülnek elő.
– Ha van érdekes előadástéma vagy előadó, jól tesszük, ha áttekintjük a téma adatait, az előadó fontosabb korábbi megnyilvánulásait. Ez a tudás jól jön társalgás vagy vita közben. Jó esetben a konferenciaszervező ezeket az adatokat előre megadja honlapján vagy blogján, tehát az előadás így egy szakmai párbeszéd csúcspontjává válik. — Persze, ha tényleg érdekes a téma, és hozzá tudnak, hozzá mernek vagy akarnak szólni a résztvevők.
– Nem mindig csak a szó szerint elhangzó szöveget érdemes figyelni. Ennél a legtöbbször sokkal tanulságosabb azokat a metajeleket felfedezni — legyen az előadás vagy egyszerű beszélgetés — melyek a beszélő rejtett(ebb) szándékaira utalnak. Pl. hogy mennyire hisz abban, amit mond. Az egyes érvek — ha vannak — érzelmeken vagy érveken alapulnak. Milyen utalásokat tesz. Használ-e mások által korábban elhangzott jellegzetes kifejezéseket, és kiét? E metajelek alátámaszthatják, vagy akár hitelteleníthetik is a mondandóját. (egy korábbi vándorgyűlési elemzés: Vándorgyűlési pontok — nagyító alatt link )
– Térképezzük fel a helyszín közelében a kávézókat, kocsmákat, melyek alkalmasak a kötetlen beszélgetésekre. Ha gyengék az előadások, ilyen módon hasznosabban is lehet tölteni az időt. A protokoll jellegű előadásokon ritkán hangzik el egetrengető dolog, vagy ha mégis, a híradásokban később majd úgyis ezek lesznek olvashatók.
– Rutinos, mondandójukban biztos előadók reagálnak a hallgatók belekérdezéseire, sőt akár provokálják az interakciót. Ezt konzervatívabb hagyományok között inkább neveletlenségnek veszik, és gyakran az előadás utáni kérdésekre sem hagynak időt. A kereteket azonban érdemes feszegetni. Akkor szóljunk közbe, ha feltehetően másoknak is segítünk — pl. pontosítás kérésével.
– Névjegycsere után jegyezzük fel a kártya hátára, hogy az illetővel hol találkoztunk, esetleg hogy miről beszéltünk (fél év múlva nem biztos, hogy emlékszünk már a részletekre).