Az a szörnyű betegség nagy eséllyel mindannyiunkat elér. Félelmünk nagyrészt abból táplálkozik, hogy semmit nem tehetünk ellene. Hiába kutatjuk évtizedek óta, még mindig nincs se ellenszere, se gyógymódja. Tehát ha elég szerencsések vagyunk, és sokáig élünk, megjelenik az Alzheimer-kór agyunk végzeteként.
A betegség középsúlyos fázisát kiterjedt gyulladás, általános zavarok, totális háború a szinapszisnál és sejtpusztulás jellemzi.
[Ám a pusztulást új kapcsolódási pontok teremtésével is ellensúlyozhatjuk: több asszociációból nagyobb eséllyel marad meg, mint a kevésből.] És új dolgok tanulásával új útvonalakat teremtünk, ez a kognitív tartalék. Az lenne ideális, ha ezek az új dolgok a lehető legváltozatosabbak lennének, Látvány, hangok, gondolattársítások és érzések. Vagyis nem arról van szó, hogy fejtsünk keresztrejtvényt. Nem a már megtanult dolgokat kell visszanyerni, ez olyan lenne, mint régi, ismerős utcákon csatangolni, jól ismert környéket bebarangolni. Önök új idegi pályákat akarnak lefektetni. Alzheimernek ellenálló agyat építeni például úgy lehet, hogy tanuljanak olaszul, kössenek új barátságokat, olvassanak könyvet, vagy hallgassanak jó TED-előadást.
TED