A Mit tesz az agyunkkal, ha nem olvasunk? podcastban hallható: – Van egy nagyon izgalmas kísérlet, az e-könyv és a papírkönyv közötti különbségről. Ugyanazt a novellát kell elolvasni 10 egyetemista kísérleti személynek papíron, 10-nek pedig e-könyv-olvasón. Utána megkérdezik őket, hogy mire emlékeznek, rögtön utána és egy nappal később. És egy nappal később az, aki e-könyv olvasón olvasta, harmadannyi információra vagy történetszálra emlékszik, mint aki papíron olvasta. És ami a legérdekesebb, hogy a végét, teljesen másként mondják el.
Ennek az az oka, hogy papírkönyvben haladunk és megyünk a vége felé, beárazzuk, lezárjuk a történetszálakat; ezért megy a vége felé a fejünkbe az egész. Az e-könyv-olvasón hiába van ott egy százalékjel, ez [a hatás] nincs. Ez nem jelenti, hogy aki sok e-könyvet olvas, ne tudná átállítani az agyát, de ez nem magától értetődő. Tehát, sosem mondanám azt, hogy ne olvassatok e-könyvet, mert nem fogjátok megjegyezni, ami ott van, mert nagyon sokan meg tudják csinálni.
Van barátom, aki egyfolytában repül Amerika és Magyarország között, és a fél világirodalmat repülőn olvasta el, és szerintem elég jól beleásta magát. Tehát át lehet állni, csak nem olyan egyszerű, mert az agyunk a digitális betűt meg a képernyőt már úgy árazza be, hogy az csak egy ránkzúdított információmennyiség, és ezért másként áll hozzá.
Nem tudom, hogy így van-e, de nagyon jól hangzik (és legalább 10 éve olvastam), hogy egy nyugati ember az információrobbanás, az internet korában, egyetlen nap alatt annyi egyedi információval szembesül, annyit kéne feldolgoznia, mint egy Shakespeare korabeli embernek egész életében. Közben biológiailag ugyanazok vagyunk. Nyilvánvalóan védekezik az agyunk az információs áradat ellen ilyen trükkökkel, hogy akkor csak a vastagot [olvassuk].
Itt vagyok podcast