A generációs szegénység csak hosszú távú programként kezelhető. Az Igazgyöngy toldi (Told az egyik legszegényebb kistérség kis zsákfaluja a román határnál – a szerk.) mintaprogramja is 20 évre szól. Épp abban az évben, 2010-ben kezdődött, amikor a NER, és még van belőle közel 4 év. Mi várható 2030-ban?
L. Ritók Nóra:
– Azt mondtuk, akkorra már kell, hogy mutasson a modell olyan elemeket, amelyek arra utalnak, hogy a közösség önmaga képes megszervezni az életét. Van olyan munkatársunk, aki a szomszédos településen él, igazgyöngyös ösztöndíjas volt, és mára végzett óvónő. Egy másik volt tanítványunkat most vesszük fel egy munkaszocializációs program keretében. Ők tehát helyben igazgyöngyös munkahelyeket váltanak ki, ez nagyon nagy előrelépés. Elmondhatjuk, hogy nincs iskolai lemorzsolódás, vannak érettségizett és szakmát szerzett gyerekeink, teljesen beépültek a közösségi foglalkozások, erősödik a fiatal anyukák érvényesítési képessége, tudása a női szerepekről. A másik dolog az, hogy a közösség mire lesz képes. Tud-e önálló kezdeményezéseket megfogalmazni?
És már határozottan látszik, hogy a toldi közösség igenis képes erre. Ehhez jönnek még az önfenntartási képességek, például hogy hány embernek épül be az életébe, hogy folyamatosan kertet műveljen. Ha egy-két évig, segítséggel művelik a kertjüket, az még nem sikeres kertprogram. Az akkor lesz sikeres, amikor önmaguktól, a segítségünk nélkül megy. Mi sem lehetünk még ebben biztosak, de már több olyan önálló ötlet, szándék jön az emberektől, ami egyre biztosabban mutatja az attitűdváltást.
Ahol esetleg sikersztori van, ott nem nyúltak le ennyire a szegénység mélységébe. A szegénységnek sok szintje van, és az állami rendszer mindig a tetejéről próbál sikert felmutatni, miközben a mélység ott maradt, azt az emberek nem látják. Ez is egy elcsúszott kommunikáció lett. De ez is bele van kódolva a rendszerbe. Az indikátorkényszer.
A Felzárkózó Települések program legnagyobb hibáját is abban láttam, hogy a rendszer mellett épült fel, holott a rendszeren belül is lehetett volna ilyen beavatkozás. Ha a mi programunkat más településre átvisszük civil és céges támogatásra épülve, akkor az állam hátradőlhet, mert megoldódik a probléma. Ez nem jó így. Azon kell dolgoznunk, hogy az oktatási rendszer legyen esélykiegyenlítőbb, meg az egészségügy, sőt minden más, és próbáljuk átalakítani a paternalista viszonyulásokat.
HVG360 (előfizetéssel)