A nyílt innovációban a könyvtár a belső ötleteken túl tudatosan bevonja a környezetét: oktatókat, kutatókat, hallgatókat és külső partnereket. A konzultáció, a közös alkotás és a külső partnerekkel való együttműködés hozzájárul a tudás innovációs hasznosságához. A bevont felek tudásának hasznosságát 31 európai ország 290 akadémiai könyvtárának felmérésével vizsgálták meg az innovációs kihívások azonosítása és a megoldások kidolgozása érdekében. A kutatás eredményei:
A közös alkotás erősebben összefügg a tudás hasznosságával, mint maga a konzultáció. A hallgatókkal mint könyvtárhasználókkal való közös alkotásról a felsőoktatási könyvtárak 25,2%-a számol be, míg a hallgatókkal/kutatókkal való közös alkotásról 47,2%. Magyarázat: innovációs különbségek, ill. az oktatók/kutatók alternatív tudásforrást tudnak nyújtani a hallgatói tapasztalatok alapján. A könyvtári munkatársak a tudás leghasznosabb forrásai. Ám nem helyettesítik a hallgatók tudását! A hallgatókat mégsem annyira tekintik az innovációfejlesztés hozzájárulóinak.
A kisebb arányú hallgatói bevonás oka lehet, hogy az oktatók/kutatók “biztosabb” forrásnak tűnhetnek, és hogy a hallgatók bevonása nehezebb link Az akadémiai könyvtárak tehát nem használják ki megfelelően a potenciálisan értékes, hallgatói tudást.
A nyílt innováció iránti fogékonyság nem elég! Stratégiailag kombinálni kell a részvételi mechanizmusokat és a tudásforrásokat.
A különböző szereplők tudása eltérő:
– Oktatók, kutatók: a speciális, bizonytalan vagy nem rutinszerű innovációknál segíthetnek, amelyek a szakértői közreműködést, az akadémiai igényekhez való alkalmazkodást, vagy új kutatási és tanulási szolgáltatások fejlesztését igénylik.
– Hallgatók: tudásuk értékes a felhasználói élménnyel, az akadálymentesítéssel, a kommunikációval és az általuk igénybe vett szolgáltatásokkal kapcsolatban. (Ref.: Szabó Eszter)
ScienceDirect