Keszthelyi Gabrielláról valószínűleg kevesen mondanák meg, ha találkoznak vele az utcán, hogy a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem (BME) Sztochasztika Tanszékének adjunktusa. Matematikusként szívesen kutat, de amit még ennél is sokkal jobban szeret, az az oktatás és az ismeretterjesztés: szeptemberben jelent meg új könyve, ami a valószínűségszámítás és a statisztika fortélyait és alapjait igyekszik megértetni nemcsak az egyetemi hallgatókkal, sőt leginkább nem velük, hanem a laikusokkal.
Szeptember 15-én a HUN-REN Rényi Alfréd Matematikai Kutatóintézetben mutatták be Milyen színű a valószínű? című kötetét (Typotex Kiadó, 2025). A könyv egyszerre olyan, mint egy példatár és egy könnyed baráti beszélgetés; az olvasó nem azt érzi, hogy tanul, mégis elsajátíthat egy csomó dolgot a valószínűségszámítás és a statisztika területéről, amiben korábban bizonytalan volt, vagy egyáltalán nem értett. A szerzőt a könyv megírásáról, a motivációiról és saját tapasztalatairól kérdeztük.
Keszthelyi Gabriella: Magyarul nincs olyan sok pop-science [könnyen fogyasztható tudományos ismeretterjesztő] könyv. Van néhány persze lefordítva, de magyarul utoljára körülbelül 50 éve írtak ismeretterjesztő könyvet ebben a témában, ami szerintem nem is igazán a laikusoknak szólt, ráadásul azóta van egy csomó új dolog is. Az én motivációm így az volt, hogy egy olyat írjak, ami tényleg mindenki számára érthető lesz majd.
Qubit: Mi a legnehezebb a valószínűségszámítás oktatásában?
KG: Általánosan azt tapasztalom, hogy a szövegértés. Az analízisben a feladatok eléggé egyértelműek, ki kell számolni egy határértéket vagy egy szélsőértéket, ezt nem kell lefordítani. A valószínűségszámítási példáknál viszont a nulladik lépés az, hogy formális állításokat kell megfogalmazni a szöveg alapján – ez jelenti talán a legnagyobb nehézséget a hallgatóknak.
Qubit