Az olvasási képesség meghatározó részképességei már az első osztály előtt kialakulnak – mondta Steklács János nyelvész, egyetemi tanár (PTE).
Az olvasáshoz szükséges alapvető képességek két területre oszthatók: az első a grafikus elemek kódolása, ez az, amikor felismerem a betűket, szavakat, írásjeleket, bekezdéseket. A másik a nyelvi jelentés megértése, vagyis a szövegértés. Ha az olvasás már automatizált, akkor tudok arra koncentrálni, hogy mit jelent az, amit olvasok, meg tudom figyelni a saját olvasási folyamatom. Például szépirodalom esetében szabadjára tud kelni a fantázia, át tudom adni magam a szövegnek. Ezen kívül a jó olvasónak jó szöveg kell. Még azok is találkozhatnak olyan szöveggel, amit nem értenek, akik nagyon járatosak az olvasásban. A jó olvasónál a stratégiahasználatot szokta még kiemelni a szakirodalom: amikor a szöveget egy előre választott célnak megfelelően, különböző műveletekkel olvasunk.
Hogyha megnézzük, hogy valakinek mennyi a biológiai kora, és az olvasási kora, az 1980-as években nagyjából fél év volt a kettő közötti különbség. Tehát egy 6 éves gyerek, amikor elkezdte az iskolát, az olvasási kora valahol 5 és fél és 6 és fél év között volt. Vagyis nagyjából a többi gyerekhez viszonyítva ezen a szinten állt.
A szövegértő olvasás meghatározó képessége az iskolai sikerességnek: annak, hogyan tud valaki tanulni, hogyan tud információt keresni. Ez meghatározza, hogy milyen szakmát választ, tud-e olyat választani, amilyet szeretne, ahol ha sokat kell tanulni, akkor is helyt áll. Az értő olvasás képességével kinyílnak a lehetőségek. A jól olvasó felnőttek a mindennapi életben nagy előnnyel indulnak, akár állást, akár lakást, akár például szolgáltatásokat keresnek, vagy csak rendelni szeretnének valamit a neten.
Telex