Múlt heti lapszámunkban megjelent hírt – Négy vaskos tévhit az olvasással kapcsolatban link (előadást) – Petrovszki Mária kommentálta:
– A kampányok – szerintem – többnyire azokat mozgósítják, akik eleve teszik, ismerik és használják azt a “dolgot”. Az olvasás népszerűsítése azoknak kellene, hogy szóljon, akik nem szoktak könyvet olvasni – de a hagyományos eszközök vajon képesek-e megszólítani őket? Találkozom olyan emberekkel, akiknek az olvasás szó nem örömet jelent, hanem frusztrációt, bűntudatot, szégyent: volt, aki megkérdezte, hogy eljöhet-e biblioterápiára, mert neki hármasa volt irodalomból, vagy egy másik csoporttag azt mondta, hogy annyira örül, mert ő eddig azt hitte magáról, hogy nem értene meg egy “komoly” novellát, és megszabadult ettől a kisebbségi érzésétől. Vagy aki úgy jön oda, hogy tudja, olvasnia kellene, mert a barátai sokat olvasnak, de hát ő nem szeret – adnék-e neki azért könyvet, hátha elolvasná? Vagy ő még nem volt soha beiratkozva a könyvtárba, mert tart attól, hogy amiket ő olvasni szeret, abból majd azt gondoljuk róla, hogy ő ilyen vagy olyan, nem elég okos, nem elég művelt. Talán őket, a bármilyen okból kevesebbet, esetleg semmit sem olvasókat, vagy akiknek bármi miatt kevésbé pallérozott a befogadói készségrendszere, őket kellene megszólítani, megérinteni új módszerekkel.
A témához kapcsolódik: Gereben Ferenc: Az ún. “Máté-effektus” az olvasás- és könyvtárszociológiában
link
Petrovszki Mária