Kant egyik frappáns képe szerint a kiskorúság többek közt abban nyilvánul, hogy “ha van egy könyvem, ami eszemül szolgál”, miért kéne bármin gondolkodnom. Sokat mondó e kanti írás agyonidézettsége: rengetegen akadnak, akik szembesülve a kérdéssel, miben is áll a felvilágosodás, előrántják ezt az “eszükül szolgáló” kanti szöveget, s miközben kórusban idézik, kétségük nincs afelől, hogy máris kilábaltak kiskorúságukból.
Egyes egyénekről persze tudunk, akiknek sikerült. Itt van mindjárt maga Kant. De hogy egész közösségek szintjén, vagy ahogy Kant fogalmaz, “az ember” szintjén egyáltalában végbe ment-e olyasmi, mint amit felvilágosodásnak nevezünk, az fölöttébb kétségesnek tűnik. A tudományok minden képzeletet felülmúló sikeressége persze ezt látszik alátámasztani, csakhogy Kant nem a tudósokról beszélt, hanem “az emberről”.
Neokohn