Csapó Benő a PISA-eredményei alapján: – Szerbia esetében a gyengébb tudásszinthez társul viszonylag jó problémamegoldás. A skála másik végén vannak azok az országok, amelyekben a vártnál gyengébb a problémamegoldás. Ilyen például Lengyelország és Kínában Sanghaj, ahol már jó eredményeket érnek el az alkalmazható tudás területén, de ehhez képest még gyengébb a problémamegoldás. Ezen az oldalon van Magyarország is, de sajnos más módon: nálunk a gyenge tudáshoz tartozik még annál is gyengébb problémamegoldás.
Már a 2000-es PISA-felmérés is megmutatta, hogy a tanulási stratégiák közül a világon a legnagyobb arányban a magyar diákok tekintik a memorizálást a tanulás alapvető formájának. A tanulás aktív, a tananyagot gondolkodva feldolgozó módszerei helyett sokkal inkább a tankönyvek szövegének változatlan formában történő visszaadására törekednek. Ez a törekvés nem a diákok hibája, nem maguktól gondolják, hogy ez így jó, hanem így próbálnak megfelelni az iskolai elvárásoknak.
A mi iskolarendszerünkben – miként több környező országban is – tovább él az a középkori skolasztikus koncepció, amely szerint a tanulás egyenlő a lehető legtöbb tanagyag memorizálásával és változatlan formában történő visszaadásával. A mi pedagógiai kultúránk nagyon messze van attól, mint amire a kritikusan gondolkodó, jó problémamegoldó fiatalok neveléséhez szükség lenne. Ugyanakkor épp ez a vizsgálat mutatott rá arra is, hogy a problémamegoldás fejleszthető, hiszen a különböző pedagógiai módszerek eltérő módon hatnak a diákok készségeire, tehát léteznek hatékony fejlesztő megoldások.
Két alapvető út áll előttünk: egyrészt azoknak a komponenskészségeknek a korai fejlesztése, amelyek a problémamegoldásban szerepet játszanak, másrészt az olyan tanítási módszerek meghonosítása, amelyekben a problémamegoldás szerepet kap. Ez utóbbiak közé tartozik a kutatásalapú tanulás, amivel mi is foglalkozunk.
MTA