Persze, evidens, tanultuk a könyvtárosképzőben. De mi a helyzet egy olyan íróval, aki folyamatosan szembesülésünkre igényt tartó regényeket ír. A szembesülés persze saját önképünket rontaná, melyet nyilvánosan nem engedhetünk meg. S bár e műveket mind magyarul írja, azokat sokkal inkább külhonban ismerik el. Ezek után nem meglepő, hogy a Berlini Művészeti Akadémiának adja iratait. De mivel magyar, ide akar(na) tartozni.
Nádas Péter (1942-2026) Kossuth- és József Attila-díjas magyar író, drámaíró, esszéista volt. Fotóriporterként, újságíróként is dolgozott. A Digitális Irodalmi Akadémia alapító tagja, 2000 óta a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia, 2006 óta a Berlini Művészeti Akadémia tagja. A modern magyar irodalom meghatározó, világirodalmi rangú alkotója. (MG)
A Világló részletek c. kötettel teljesített írói programja után felszabadultan alkotta meg a feszültségekkel, erőszakkal teli, szórakoztató karaktereket mozgató, thrillerszerű Rémtörténetek című regényt. Másolatot kellett hozzá kérnie a korabeli jegyzeteiből a Berlini Művészeti Akadémiától, amelynek tagja, és kéziratait, levelezését az intézményben őrzik. “Ott érdeklődtek utána. Már elég öreg vagyok hozzá, úgyhogy a hazámban is eszébe juthatott volna valakinek, hogy mit akarok én ezzel a sok papírral tenni. Vagy húsz éve levélben felajánlottam a Széchényi Könyvtárnak, hogy az összes külföldön megjelent könyvemből küldök példányt. Nem kaptam választ” – panaszolta négy évvel ezelőtt. (HVG)
HVG (előfizetéssel) 36. sz.