Temesváron nyílt meg a Habsburg Birodalom és a történelmi Magyarország első nyilvános kölcsönkönyvtára és olvasóterme 1815-ben. Míg a pécsi Klimo Könyvtár 1774-ben az első nyilvánossá tett, helyben olvasható püspöki magángyűjtemény volt, addig a temesvári intézmény modern, előfizetéses kölcsönkönyvtárként és olvasókabinetként működött. Az olvasók a legújabb hazai és külföldi könyveket, folyóiratokat tagsági díj ellenében haza is vihették. Több ezres német, magyar, latin állománya óriási szerepet játszott a polgárság modernizációjában, és mintául szolgált a későbbi hazai olvasókörök és kölcsönhálózatok számára.
De miért pont Temesvár? Nos, a 18-19. század fordulóján a Birodalom egyik legdinamikusabb, kozmopolita olvasztótégelye volt, ahol a gazdasági fellendülés, a nyugati integráció és a felvilágosodás eszméi ideális voltak egy modern, polgári intézmény számára.
Sőt további tényezők együttállása a várost a hazai könyvtárügy úttörőjévé tette:
– Közvetlen bécsi modernizáció: a törököktől való 1716-os visszafoglalás (Savoyai Jenő győzelme) után a Bánság évtizedekig közvetlen bécsi udvari (kamarai) irányítás alatt állt. A Habsburgok egyfajta “mintaállamot” építettek fel: tervszerű betelepítések, modern városrendezés, mérnöki munkák és korai iparosítás folyamatai zajlottak. Temesvár adminisztratív és katonai központként közvetlen és gyors összeköttetésben állt Béccsel.
– Kivételes multikulturalizmus: a városban svábok, magyarok, szerbek, románok, zsidók és franciák éltek együtt. Német volt a közös nyelv, így a nyugat-európai (elsősorban bécsi és lipcsei) könyvpiac legfrissebb irodalmi, tudományos és politikai kiadványai nyelvi akadályok nélkül, azonnal fogyaszthatók voltak a helyi elit számára.
– Erős, vagyonosodó polgárság biztosította a fizetőképes kereslet kell. Az élénk helyi kereskedelem, a céhek, a katonai tiszti kar és a kiterjedt bürokrácia kitermelt egy olyan jómódú polgári réteget, amelynek már volt szabadideje és kulturális igénye az olvasásra.
– A felvilágosodás és a “civil” szellemi hálózatok: Temesváron erős volt a haladó társaságok, különösen a szabadkőműves páholyok jelenléte. Ezek az asztaltársaságok a tudás megosztását, az önképzést és a polgári öntudatot hirdették, amihez egy “olvasókabinet” (Lesekabinett) tökéletes infrastrukturális és társasági hátteret adott.
A nyitáshoz egy olyan kaliberű lokálpatrióta kellett, mint Klapka József, aki város polgármestere, nyomdatulajdonos és könyvkereskedő volt egy személyben. Az ő politikai befolyása, a technikai háttér és a nyugati könyvkereskedői hálózat hozzájárultak, hogy a kölcsönkönyvtár ne csak megnyíljon, hanem anyagilag és logisztikailag is fenntartható maradjon. (Gemini, MG)
KIT-összeállítás