Nyilvános ismerősség… írtunk link róla többször is a KIT-ben, mint a társadalmi kötőszövet egyik alsó, ha tetszik, alapszintje, amelyre később építeni lehet a következő elemeket. (NG)
Mindenkit fárasztanak ezek a kis csevegések, de talán mégsem annyira, mint azt sokan gondolják. Egy 1800 embert bevonó kísérlet azonban megállapította azt, hogy az emberek sokkal jobban élvezték a bájcsevejt, mint azt előre gondolták volna.
Elisabeth Trinh, a Michigani Egyetem doktori hallhatója egyik kísérletében a résztvevők nem beszélgettek senkivel, helyette unalmas témákról szóló beszélgetéseket olvastak vagy néztek. Az előrejelzés náluk bejött: pontosan annyira unatkoztak, mint amennyire várták. A várakozás és a tapasztalat közötti különbség tehát csak akkor jelent meg, amikor az emberek valóban beszélgettek egymással: nem a téma számított, hanem a részvétel.
A kutatók ezt a hatást több országban is észrevették, ami arra utal, hogy nem kulturális véletlenről van szó.
Trinh szerint a small talk közben az emberek túlzottan is a témára koncentrálnak, de amint beszélgetni kezdenek, igazából a kapcsolódás válik fontossá. “Ha az ember úgy érzi, hogy meghallgatják, válaszokat kérhet és kaphat, és váratlan részleteket fedezhet fel valakinek az életéről, az még egy hétköznapi témát is jelentőssé tehet.”
De mit tegyünk, ha szeretnénk nyitottabbá válni az ilyen beszélgetésekre? A tanulmány szerzője, Elizabeth Trinh azt javasolja, hogy egyszerűen csak legyünk jelen, és figyeljünk oda a másikra. Ha csak a szabadulás jár az eszünkben, vagy telefonálás, videóhívás közben mással foglalkozunk, épp a lényegi résztől fosztjuk meg magunkat.
Pulzus HVG