A reményvesztettség akkor is természetes, ha valaki parlamenti választás után éli át, mert alulmaradt a kedvence. A mentális egészség érdekében érdemes tisztában lenni a lelki mechanizmusok természetével, mert ezek sokszor nem úgy működnek, ahogy gondolnánk. A veszteség érzelmi hatása körülbelül kétszer erősebb, mint egy azonos mértékű nyereségé. Az elcsüggedtek között is figyelemre méltó a rendszeres médiafogyasztók mély gyásza, mert ők napról napra újra feltépik a sebeket.
Mi segíthet még a gyászfolyamatban? Aki például valóban egy választás eredménye miatt csalódott, az korlátozhatja a hírfogyasztását: kevesebb hír, kevesebb közösségi média. A folyamatos információáramlás ugyanis felerősítheti a stresszt és a tehetetlenség élményét. “A kommentmezőben átvesszük mások érzelmi állapotát. Válasszuk meg, milyen érzelmi környezetben vagyunk” – tanácsolja Szvetelszky Zsuzsanna szociálpszichológus is az információdiétát. “Érdemes ilyenkor a kapcsolatok felé fordulni. A közös élmények, beszélgetések, akár az eltérő nézőpontok nyugodt megosztása is feltöltő erővel bírhat” – javasolja a sportmentáltréner, Kenyeres András biológus is az egyik legerősebb pszichológiai védőfaktort.
Ian Craib brit szociológus és pszichoanalitikus már az ezredforduló előtt, külön könyvet szentelt a témának. Tapasztalatai szerint egy csalódás után sokan elhessegetik maguktól a fájdalmat, és azonnal valamilyen aktivitásba fognak, legyen az egy új hobbi vagy csatlakozás egy új közösséghez. Ettől azonban a fájdalom még nem fog enyhülni.
Szerinte az a megoldás, ha megfogalmazzuk önmagunknak az érzéseinket, a bánatunkat, a vágyainkat: a gyásznak ki kell dolgoznia magát. Ha tagadjuk, akkor ott marad a bőrünk alatt.
Pulzus HVG