Tévesen kérdeztük: Előny-e, ha egy könyvtáros kritikus / kritikai gondolkodó?

Sajnos tévesen tettük fel a múlt heti KIT-kérdést, és ezért nem leglepő, hogy torz válaszokat kaptunk – s ennek lehetőségére több olvasónk – Csabay Károly és Szabó Eszter is felhívta a figyelmet. Köszönjük! A tévedés miatt a kérdést nem értékeljük most, hanem ismét, javítva-kiegészítve feltesszük, immár a teljes válaszadási lehetőséggel. (MG)

Szabó Eszter: – Hiányoltuk (férjem és én), hogy nincs “egyéb, megírom…” választási lehetőség.
– Egy könyvtárosnak alapból “kritikus/kritikai gondolkodónak” kellene lennie, mert ha nem az, akkor hogyan nevel pl. kritikus gondolkodásra, információs, mi több, MI műveltségre bárkit is? A kritikus hozzáállás visz leginkább előre. Más kérdés, mennyire kedvez ennek a mindenkori könyvtári menedzsment.
– A “Hol igen, hol nem” opciót választottam, mert talán ez felel meg leginkább a hazai könyvtári gyakorlatban megélt tapasztalataimnak. Volt főnököm, aki már azt is megtorolta, hogy kritikusan kérdezni (!) mertem egy összmunkatársi értekezleten az akkori intézményvezetőtől. Máshol viszont még a rugalmas, nekem és a kollégáknak leginkább megfelelő munkarendet is innovációként értékelte az igazgató, mert meg lehetett győzni őt arról, hogy a dokumentumoknak teljesen mindegy, hogy mikor (hánytól hány óráig) dolgozzák fel őket, mikor épül a katalógus vagy egy adatbázis. A könyvtárunk viszont késő estig nyitva tartott, mert erre volt igény.
– Sok múlik a főnök(ök) hozzáállásán. Az “Igen, az erőviszonyok függvényében” opción ilyesmit értesz, vagy valami mást is?
– Végül a könyvtáros legyen együttműködő, tudjon csapatban is dolgozni, de ne a kritikus/kritikai gondolkodás helyett! Erre jó példa (megtörtént eset!) az a polgári szolgálatos férfi, aki innovatív módon átpakolta a könyveket a könyvtár egyik távoli raktárában, hogy – szerinte – könnyebben megtalálhatók legyenek. Ám ez csak úgy derült ki, hogy a raktáros, amikor kiment a könyvekért, nem lelte azokat. A képzőművészeti sorozatok kiemelése a raktári rendből mégis jó ötletnek bizonyult, mert a szabadpolcos olvasótérben örültek ennek a használók. Az efféle “akciókról” viszont jó, ha mindenki tud – és ez a tájékoztatás már együttműködés kérdése is.