A Müncheni Városi Könyvtár több írást is közöl a témában. A ‘Törpilla-szindróma’ írás a gyermekirodalomban megjelenő nemi sztereotípiákat és egyoldalú ábrázolást kritizálja.
A Törpilla-szindróma fogalmát Katha Pollitt írónő alkotta meg 1991-ben, a hupikék törpikék egyetlen női karaktere után. A jelenség lényege, hogy egy férfiak által dominált történetben csupán egyetlen női figura szerepel. Ez a karakter általában nem rendelkezik mély személyiséggel, hanem kizárólag a neme alapján határozzák meg. Törpillát eredetileg a gonosz Hókuszpók alkotta meg, hogy viszályt szítson a törpök között, és kezdetben “csúnyának” ábrázolták. Csak akkor vált a közösség részévé, amikor Törpapa szőkévé és “széppé” változtatta, megfelelve a férfi vágyaknak.
Ez a minta számos más klasszikus műben is megjelenik, például a Tintin kalandjaiban vagy a Lucky Luke-ban. Olyan népszerű sorozatokban is tetten érhető, mint a TKKG vagy a Die drei ??? (A három kérdőjel), ahol a lányok csak mellékszereplők. Még a modern alkotásokban, például a Mancs őrjáratban vagy a Lego-kalandban is hasonló aránytalanságok figyelhetők meg. Sokszor a női karaktereket hiperszexualizált módon ábrázolják, ahogy azt Leia hercegnő arany bikinis jelenete is példázza. A cikk említi a “Male Gaze” (férfi tekintet) fogalmát, amely a nőket a heteroszexuális férfi szemszögéből tárgyiasítja. Statisztikák szerint a gyermekkönyvekben a szereplők 65%-a fiú, és a hősök között is hasonló az eltolódás. A lányokat gyakran passzívnak, kedvesnek és befelé fordulóknak mutatják, míg a fiúk aktívak és kalandvágyók. A felnőtt karaktereknél a férfiaknak magas státuszú szakmáik vannak, a nők pedig gyakran csak háztartásbeliek. Érdekesség, hogy még az állatos mesékben is sztereotip jegyekkel (szempilla, masni) ruházzák fel a nőstényeket.
A szerző szerint ez a binaritás kirekeszti azokat is, akik nem illenek bele a hagyományos nemi kategóriákba. A Törpilla-szindróma alkalmazható más kisebbségi csoportokra is, akiket gyakran csak dekoratív elemként használnak. Ezek az ábrázolások hozzájárulnak a társadalmi egyenlőtlenségek és szexista minták rögzüléséhez.
A könyvtár kiemelt feladatának tekinti a diverzitást és az ilyen sztereotípiák kritikai elemzését. A cikk konklúziója szerint a világnak nincs szüksége több Törpillára, helyettük valódi, sokszínű hősnőkre van szükség. A bejegyzést Camille Fresnais gyermekkönyvtáros írta, aki a nemi szerepek történelmére szakosodott. (ref.: Gemini, MG)
Münchener Stadtbibliothek