Idén nyáron aztán új trend lépett a hasonmásversenyek helyébe: az Egyesült Államok parkjait és nyilvános tereit ellepték a matcha lattét szorongató, vászontáskás, könyvekkel és bakelitekkel a hónuk alatt pózerkedő fiúk, az internet új kedvenc – vagy épp csúfolt – férfitípusa pedig az úgynevezett “performative male”, vagyis a performatív férfi lett. A jelenség letarolta a TikTokot, az online mémoldalakat és a GQ, a Washington Post, illetve a New York Times hasábjait. Most már nem az számít, ki mennyire hasonlít Timothée Chalamet-re, hanem az, hogy ki tudja leghitelesebben eljátszani a kulturált, érzékeny, de mégis stílusos és edgy férfit.
A performative male trendhez egyfajta élő-mozgó esztétika társul, nemcsak arról van szó, hogy ki mit hord, hanem arról is, hogy a toxikus férfi antitéziseként megjelenő performatív férfi hogyan pozicionálja magát a nyilvános térben.
A tökéletes performative male
– vászontáskát hord, amin olykor még Labubu-figura is lóg;
– matcha lattét iszik, jó esetben jéggel, növényi tejjel, elviteles műanyag pohárban;
– jortsot, vagyis térd alá érő farmer rövidnadrágot visel hosszú fehér zoknival;
– analóg fényképezőgéppel fotózik;
– tekeri a cigit;
– vezetékes fülhallgatóval hallgat zenét;
– Carhartt ruhákban kel és fekszik, azon belül is ilyen kantáros nadrágokat vagy ezt a dzsekit húzza magára;
– elengedhetetlen elem a kezéből a könyv: lehet az a Zabhegyező, a feminista irodalom valamelyik alapműve, Christiane Northrup, Maisie Hill, Sylvia Plath és/vagy Sally Rooney valamelyik munkája, vagy épp Rick Rubin önfejlesztő kötete;
– aktív Letterboxdon, ahol művészfilmeket értékel;
– Clairo, Mitski, Phoebe Bridgers, a Magdalena Bay és Lana Del Rey a kedvenc előadója, egyszerűen él-hal a női zenészekért
és mindeközben Jeremy Allen White-ot, Timothée Chalamet-t, Matty Mathesont és Nathan Fieldert tekinti a tökéletes férfi mintaképének. A mémek szerint legalábbis biztosan.
A puhafiú csöpögősen romantikus, sztoikus, olykor rámenős figura volt, akiben nem igazán volt önkritika, a performatív férfi viszont sokszor mintha önmaga paródiája lenne, igaz, a lányok meghódítása továbbra sem titkolt végcél. A fent említett versenyeken részt vevők is egyértelműen egy komikus performanszot visznek véghez, amikor kivonulnak a parkba, és egy Z generációs zsűri előtt versengenek azon, hogy ki a nagyobb pózer.
Telex