Svédországban évente felmérik a közintézmények lakossági megítélését. Vizsgálják a könyvtárhasználatot is; kik és milyen gyakran látogatják a könyvtárakat, mi befolyásolja a bizalom mértékét, továbbá milyen szerepet játszanak a könyvtárak a kulturális részvétel, a demokratikus tájékozódás és az esélyegyenlőség előmozdításában. Részletek a 2024-es kutatásból:
– A rendszeres látogatás bizalmat épít: Azok, akik gyakran használják a könyvtárat (legalább 3 havonta), sokkal nagyobb bizalommal viseltetnek iránta – akár duplájával is, mint azok, akik sosem látogatják. Ez a tény pedig kiemeli a látogatásra ösztönző programok és szolgáltatások fontosságát. (2024-ben a válaszadók 31%-a tartozott a “gyakori” látogatók közé.)
– Kimozdulás a könyvtárból: Növeli a látogatók számát, ha elviszik a szolgáltatásokat az emberek közé: óvodákba, uszodába, rendezvényekre. Ez különösen hatásos a kevésbé látogatott területeken és csoportoknál.
– A kulturális átfedések: Akik gyakran járnak múzeumba vagy színházba, azok gyakrabban használják a könyvtárat is. Érdemes tehát múzeumokkal, kulturális intézményekkel együttműködni, közös jegyeket, eseményeket szervezni.
– A 30-49 éves korosztály megnövekedett jelenléte: Ez a korcsoport (gyakran kisgyermekes szülők) lett a legaktívabb könyvtárhasználó Svédországban (40%-uk jár könyvtárba, míg 2015-ben csak 30% volt az arány). Érdemes ennek a célcsoportnak célzott szolgáltatásokat, családi programokat, szülőket támogató tartalmakat kínálni.
– Gyermekekre és családokra fókuszáló programok sikere: A mesedélutánok, a gyermek-egészségügyi központtal közös programok és az otthoni könyvátadás (pl. Bokstart) hosszú távon növelik a könyvtárlátogatást.
– Bizalomépítés a társadalom peremén élő csoportok felé: A kiemelt célcsoportok (például alacsony iskolázottságúak, nemzetiségi kisebbségek) elérése különösen fontos a könyvtárak bizalmi tőkéjének növelésében. Az utcai könyvtári jelenlét, az egyszerű kommunikáció és a nyelvi hozzáférhetőség is kulcsfontosságú lehet.
– A bizalom mértékét leginkább az iskolázottság befolyásolja: A magasabb végzettségűek körében a könyvtárak iránti bizalom jelentősen nagyobb (43% vs. 22%). Ez azt is jelenti, hogy az alacsonyabban iskolázott csoportok felé célzott kommunikációval, személyes találkozásokkal érdemes építeni a hitelességet.
– A “nem tudom” válaszok növekedése figyelmeztető jel: A könyvtárak iránti semleges vagy bizonytalan viszony növekedése (növekvő “nincs véleményem” arány, 24% a 2015-ös 16%-kal szemben) arra utal, hogy sok ember számára nem látható a könyvtárak társadalmi szerepe, ezen a kommunikáció és jelenlét erősítésével lehet változtatni.
– A könyvtár mint információs bástya a demokráciában: A svéd gyakorlat szerint a kisközösségi hitelesség, a kurrens és megbízható információhoz való hozzáférés és a kockázatokkal teli társadalmi környezetre adott válasz (pl. källkritik – forráskritika oktatása) növeli a könyvtárak presztízsét.
– A könyvtárhasználók társadalmilag aktívabbak: Az aktív könyvtárhasználók nagyobb eséllyel vesznek részt más közösségi-kulturális eseményeken is – a könyvtár tehát kapuként is szolgálhat a kultúrához.
A teljes svéd tanulmány elolvasása hasznos lehet könyvtárosok, döntéshozók és kultúrpolitikai szakemberek számára, akik a könyvtárak társadalmi jelentőségét és elérését kívánják erősíteni. (ref.: Habók Lilla)
Digiteket