Az élő könyvolvasás során nagyobb aktivitást tapasztaltak a jobb agyfélteke azon területén, amelyik olyan társas folyamatokkal van összefüggésben, mint mások gondolatainak megértése és az együttes figyelem. A kijelző előtt töltött idő alatt nem tapasztaltak ilyesfajta aktivitást. Még a tágabb agyi régiókban is erősebbek voltak az agyi válaszok a jobb agyféltekében könyvolvasás során, mint a képernyőidőnél. Ez utóbbi esetben az agyi válaszok mindkét agyféltekében egyenletesek voltak.
Mindebből a kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy az élő meseolvasás jobban bevonhatja az óvodáskorú gyermekeket a társasan orientált gondolkodási folyamatokba, mint a magányosan, képernyő előtt töltött idő. A könyvolvasás arra ösztönözheti az olvasó csemetéket, hogy az érzelmeikre, szándékaikra és a könyv iránti megosztott figyelmükre összpontosítsanak – ezen aktivitások mindegyike a jobb agyfélteke hálózatait érinti.
Ezzel szemben a képernyőn alapuló történetmesélés elszigeteltebb nyelvi feldolgozást igényelhet, kevésbé támaszkodva a társas interakciókra.
A téma további kutatást igényel. A szóban forgó vizsgálatokba kevés gyereket vontak be, ráadásul azok többsége jól képzett családokból származott, így az eredmények nem feltétlenül általánosíthatók a sokszínűbb populációkra.
HVG (21. sz.) / térítéses tartalom