1975-ben jelent meg máig legismertebb és legtöbbet vitatott műve, A módszer ellen, ami egyszerre repítette Feyerabendet a szakma csúcsára (és tette az egyik legismertebb filozófussá) és annak legmélyebb bugyraiba, miután a tudomány legádázabb ellenségének nevezték ki.
Miközben Feyerabend látszólag folyamatosan a tudományt hibáztatja az emberiség minden bajáért, és úgy véli, hogy a tudomány átvette a politikai hatalmat az emberek felett, és ezért el kellene vetni (ahogy a tudomány felszabadította az embereket a vallás alól, úgy kellene szerinte az embereket a tudomány elnyomása alól is felszabadítani), az áltudományok épp a racionalitás letéteményeseinek tűnnek.
Amikor tehát Feyerabend anarchista provokátorként az áltudományokat méltatta, akkor nem az áltudományokat választotta a tudomány helyett, hogy megágyazzon az alternatív tények világának. Ehelyett az ördög ügyvédjeként a tudományokat akarta arra késztetni, hogy jobbá váljanak, hogy felismerjék helyüket a társadalomban, rájöjjenek arra, hogy racionalitásuk számos kulturális normától függ, hogy ítéleteik és gyakorlataik értékek által terheltek, hogy az alternatívák figyelembe vétele nem irracionális dolog, és hogy az elméletek és hipotézisek burjánzása a tudomány előrehaladásának elengedhetetlen eszköze.
Qubit