A kiszorító hatást több szakterületen is azonosíthatjuk. Közgazdaságtanban link , a pszichológiában – ahol túligazolási hatásnak nevezik link – vagy pl. a családpolitikában, link , ahol “minden leendő frigynél maga a magyar állam gyártja a muníciót a bomlasztó feltételekhez. Ha ugyanis egy pár számára a házasság valódi célja a támogatásokhoz való hozzáférés, akkor már potenciálisan egy nem létező házasságról van szó”.
Vagy hozzánk közelebb álló szakmai példával: “Amerikai iskolákban pizzával ösztönzik a gyerekeket az olvasásra, ami ahhoz vezet, hogy sokat olvasnak, de nem szeretik meg a könyveket, és az ösztönző eltűnésével újra kevesebbet fognak olvasni. Hasonló történik a munkahelyeken, ahol a főnökök is gyakran rövid távon gondolkodnak – a beosztottak folyamatos ellenőrzése csak rontja a teljesítményüket, a pénzügyi ösztönzők hatására pedig elvész a belső motiváció. Az elkötelezettség elősegítése szempontjából jobb lenne, ha autonómiát kapnának a munkavállalók, állítja Amy Wrzesniewski.” (Qubit)
De mi is a kiszorító hatás? Olyan szabályozás eredménye, mely egy egyébként pozitív szándékot olyan eszközzel igyekszik megvalósítani, mely jól kommunikálható, ugyanakkor hosszabb távú hatása legalábbis kétséges, nem fenntartható, sőt. elveszi a figyelmet a tényleges motiváló eszközök hatásától. A demográfiai példa kapcsán: “a jogilag is védett érzelmi kapcsolatok lassú mérgezése az anyagiakkal vastagon felelős a népességfogyásért”. Vö.: Egyre tragikusabb a magyar demográfiai helyzet, történelmi rekordok dőlnek meg link .
Egy az 50-es évekből származó filmrészlettel (Én és a nagyapám, 1954, rendezte: Gertler Viktor) illusztrálva: link . A jelenetben is az anyagiak – “ha pénzről van szó…” – elterelik a figyelmet a belső (ha tetszik: tudásszerzési, vagy hivatásbeli) motivációról, hosszabb távon ezzel is kárt okozva.
A KIT-ben az olvasási teljesítmény elismerése kapcsán hívtuk fel többször a figyelmet a kiszorító hatásra: Ne a jól olvasót jutalmazd! – Mégegyszer mondom: Ne a jól olvasót jutalmazd, mert kárt okozol! link .
Szumma: nehezebb ugyan, és szakmai-vezetési képességeket igényel, de stratégiailag jobban megéri motiváló környezettel beállítani a belső motivációt, mint kampányszerűen külső ösztönzőket beállítani. Akár: Lányom/fiam, ne azért tanulj, mert ötöst kapsz, hanem azért, mert tudni – jó. (MG)