“… Mert a fűtés biztosítása ilyenkor felülír mindent. A ruhák, takarók, amelyek már nem használhatók, a kályhákban végzik. Senkinek sem jut eszébe eladományozni a hidegben azt, ami elégethető. Ami meleget ad. Mindegy, hogy mi. A környezettudatosságot felülírja a fűtés szükségessége.
Nemrég látom a buszmegálló melletti “szabadkönyvtárban”, hogy alig van benne könyv. Mi is szoktuk tölteni folyamatosan. Szóltam a kollégámnak, hogy lehetne megint vinni. Mondja, hogy nemrég vittünk, kétszer is, és egy nap alatt eltűnt. Nyáron hetekig alig fogyott, most egy éjszaka alatt odavan. Nem kell sokat gondolkodnunk, hol végezhetik a könyvek. Most mi nem teszünk ki, hiszen nem erre a célra szánjuk. De a szükségletnek ez is egy jele.
Nehéz ez… ez is. A környezeti fenntarthatóság üzenete eltűnik a szegénységben. Valahol majd, a távolban biztosan tudunk rá hatni. De hogy mikor jutunk el odáig, hogy ez fókuszba kerülhessen, az nagy kérdés…”
Ritók Nóra