Az idén 120 éves Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár történetének különös fejezetére emlékezünk, a villamos-mozgókönyvtárakra. A külföldi tudósítók már jóval a 2. világháború előtt beszámoltak egy különleges járműről, amelyet nem csak a közforgalom, de a közművelődés szolgálatába is állítottak. Az Uj Nemzedék című lap 1929. szeptember 21-én, címében öles betűkkel arról számolt be, hogy “A müncheni városi könyvtár könyvtár-villanyosokat járat a munkásnegyedekben”, az alcím pedig nem kevesebbet állított, mint azt, hogy “A statisztika szerint így leszoktatták a munkásokat a ponyvaregényekről és helyes irányba terelik az olvasóközönség ízlését.”
… 1945 tavaszán Vas Zoltán, Budapest főpolgármesterként – a romok eltakarítása közben némileg váratlanul – felkarolta a kezdeményezést, pontosabban az élére állt, és tulajdonképpen parancsba adta a BSZKRT-nak, hogy két villamoskocsit könyvtárrá alakítsanak át.
E villamosok azonban más “koreográfia” szerint működtek, mint bajor elődeik. Míg Münchenben a villamosok egy bizonyos vonalon haladtak, és megálltak a megállóhelyeken, addig budapesti villamosok inkább “lecövekeltek” egy-egy forgalmasabb helyen, heti két alkalommal 3-3 órán át. A 1-esnek a Bosnyák téren és az angyalföldi Béke téren, a 2-esnek Kőbányán, a Liget téren és a kispesti villanytelepnél, a 3-asnak pedig a farkasréti Lejtő úton, a Török utcában, illetve Albertfalva kitérőnél voltak a “megállói”.
Én Budapestem