Ha a mai nyilvánosság legfontosabb fórumain, a társasmédia-platformokon teszünk rövid kirándulást, ugyancsak az a benyomásunk támad, hogy a vita nem közelíti, hanem távolítja az álláspontokat, vagyis polarizálja a közvéleményt. Ezt most már empirikus vizsgálatok is alátámasztják.
A hírfogyasztás mintázatai nagy egyéni varianciát mutatnak, és – mint Tóth Fanni és munkatársai is felhívják a figyelmet – sokan vannak, akik azért keresik a saját nézeteikétől eltérő profilú hírforrásokat, mert úgy vélik, az igazság valahol középen van. Ám mások esetében a sajátjaiktól eltérő nézetekkel való szembesülést nem racionális mérlegelés követi, vagyis nem törekednek a másik álláspontjának megértésére, hanem tulajdon pozíciójuk megerősítésével reagálnak rá. A sajtóban megjelenő sokszínűség nem feltétlenül növeli a más nézetek iránti toleranciát. Ellenkezőleg: nemegyszer a türelmetlenséget táplálja.
Az újabb kutatások első eredményei tehát azt mutatják, hogy a társasmédia hozzájárul a polarizációhoz. A pontos hatásmechanizmust azonban még nem ismerjük. (Qubit)
Kapcsolódó… Az Oxford Schools vitaversenyének magyar győztesei úgy látják: …mindenki jól járna azzal, ha minél többen, minél korábban képessé válnának a kulturált vitázásra. Kompromisszumkészség, nyitott és kritikus gondolkodás – többek között ezt “nyerik” a vitázni tanuló tizenévesek. “A legtöbb ember a hétköznapi vitákban nem értelmes érvekkel próbálja meggyőzni a másikat, inkább érzelmi alapon próbálja befolyásolni, miközben a lényeg inkább az lenne, hogy kulturált és strukturált formában tudjunk információkat átadni a másiknak” – mondja Balázs Julianna. Törőcsik Lili úgy látja, a vitázók megtanulják értve hallgatni a másikat, “nem azon gondolkodnak közben, hogy mondjad csak, mondjad, aztán majd én beszélek”. A középiskolás szerint érdemes lenne mindezt az oktatásba integrálni, “mert vitázás közben megtanulod úgy kifejezni magad, hogy közben nem vagy agresszív, nem vagy támadó”.