– Mégis, hogyan lehetne segíteni az emberek lelkiállapotán ebben a végtelenül hosszúra nyúlt és érzelmileg terhelt időszakban?
Csernus Imre: Ez nehéz ügy, mert a felnőttek általában egy nagyon masszív egóval rendelkeznek, és mivel a végsőkig ragaszkodnak a saját igazukhoz, ezért, amikor elkezdenek bármin is változtatni, akkor a legtöbbször megijednek. A megijedésből történő cselekvéssorozatnak a hatékonysága az valójában szinte nulla a stabilitás szempontjából, vagyis az nem fog sokáig megmaradni. De hogyha a mindenkori állam felismerte volna azt, hogy mit jelent megfelelő időben elkezdeni a fejlesztést, akár már óvodáskorban, és ha egy ilyen generáció, aki állandóan csiszolódik, felnőne, akkor lehetne gondolni arra, hogy na, akkor nézzük, milyen is egy konfliktuskezelés. Akár a Coviddal kapcsolatosan is. Addig meg csak tüneti interakciók vannak és lehetnek.
– De az államnak látszólag nem a szándéka, hogy kiművelje érzelmileg vagy intellektuálisan az embereket.
CsI: Nem. Már sok éve hangsúlyozom, hogy nem lenne mind lelki, mind testi szempontból ilyen beteg az egész magyar társadalom, hogyha a mindenkori állam vette volna a fáradtságot, és elkezdte volna az ilyen irányú nagyon profi képzést és fejlesztést. De ez együtt jár azzal, hogy a manipulálhatósági index ilyenkor jelentősen csökken. És az államnak nem érdeke, hogy egy képzett, mind intellektuálisan, mind érzelmileg magasan fejlesztetett populáció alkossa az adott országot, mert azt nem lehet bevinni az erdőbe vagy sokkal nehezebb lehet bevinni. Így megmarad az oszd meg és uralkodj. Amikor én ezt annak idején láttam, hogy a mindenkori állam nagyon keveset tesz ezért, elkezdtem egy alulról jövő építkezés fontosságának a hangsúlyozását, ezért kezdtem el megosztani a tudásomat könyvek formájában.
Telex