A könyvtárak sohasem voltak semlegesek. A megvásárolt könyvek pénzbe kerülnek, helyet foglalnak el, és ez korlátozza további anyagok beszerzését. A nyitvatartási idő egy bizonyos használói csoportnak kedvez, másoknak viszont nem megfelelő. Lakóhelyünk, képzettségünk, bőrünk színe, nyelvünk mind olyan tényező, amely hatással van arra, hogyan látjuk a világot, és hogyan cselekszünk mindennapi életünkben. Könyvtárosként világos és egyértelmű az álláspontunk – elveknek hívjuk őket.
– Az a véleményed, hogy a könyvtárakhoz és az információhoz való hozzáférés nem csupán a jólétben élők kiváltsága? Ez nem általános meggyőződés, hanem olyan attitűd, amelyben megegyeztünk – és nem semleges.
– Társadalmunkban egyes közösségeknek, különösen azoknak, amelyeknek nincs érdekképviseletük, nem menedékre van szükségük. A bevándorlók számára nem lehetünk az egyetlen hely a társadalomban, amely befogadja őket. Azért kell küzdenünk, hogy az egész társadalom elfogadja őket.
– Nem elég a fiatalok olvasásra nevelését segítenünk. El kell érnünk, hogy minden gyermek és fiatal jó iskolába kerüljön, megfelelő képzést és kulturális nevelést kapjon.
– Nem elég internet-hozzáférést biztosítanunk, használóinkat fel kell vérteznünk azokkal a kompetenciákkal, hogy meg tudják változtatni magát az internetet. Az adatvezérelt okos városoknak okos állampolgárokra van szükségük, akik értenek a technológiához, és tudatában vannak a technológia magánéletre és szabadságra gyakorolt hatásának.
Ha nem cselekszel, a semlegesség ellentétét képviseled. Akkor haszontalan vagy, vagy ami még rosszabb, hamis biztonságot nyújtasz a rászorulóknak. (Semlegesnek kell lenniük a könyvtáraknak? Kommentár a könyvtári semlegesség kérdéséről; autoref.)
Humanus