Ha a roma gyerekek rendszeresen járni kezdenek a könyvtárba, azt megtiszteltetésnek vehetjük, hiszen bizalmukat nagyon nehéz megszerezni. Nem lehet azt várni, hogy azonnal beiratkoznak és kölcsönözni fognak. Megszokott, hogy társaikkal jönnek, olyanokkal, akik már voltak könyvtárban. A roma gyerekek állandó figyelmet igényelnek, sokszor kérdeznek, beszélnek, legszívesebben csoportban dolgoznak, hálásak a dicséretért, figyelemért. Szeretik a könyvtárban a közösségi, művészeti tevékenységeket, a táncot, az internethasználatot, a multimédiás lehetőségeket, a vetélkedőket, a hangos olvasást, dramatizálást. Örömmel osztják meg problémáikat, sikereiket a könyvtárossal. Kitartásuk azonban rövid távú, ezzel számolni kell. Szeretik, ha a házi feladat megoldásában segítik őket. Fontos megtanítani őket a szabályokra és azok betartására (pl. a számítógép előtt töltött időre). Mivel sokuknak nincs otthon könyvük, nem tudnak a könyvre vigyázni. A kisebbeknél a “kevés szöveg – sok kép” segítheti a könyvek megszerettetését.
A gyerekek nagyon érzékenyek a felnőttek viselkedésére, a nem verbális kommunikáció jelzéseire. Felismerik, ha nem szívesen látják őket, és persze az ellenkezőjét is. Az előítélettől mentes könyvtár biztonságos környezetet jelenthet a számukra. A közkönyvtár a kisebb gyerekek körében népszerűbb, de a roma lányok a többiektől eltérően később is szívesen járnak könyvtárba. A könyvtárosok motiválhatják, segíthetik a roma gyerekeket, mintát nyújthatnak nekik.
A pozitív támogatás, a tapasztalatok kölcsönös megosztása, a könyvtárosok képzése hozzájárul ahhoz, hogy a roma gyerekek könyvtárhasználók legyenek, erre számos jó példát lehet sorolni Csehországban (pl. Havířov, Ostrava, Liberec stb. városi könyvtárai). (A könyvtár a roma olvasó szemével; ref.: Prókai M.)
Humanus