A képregények oktatásra való használatában talán még nagyobb Magyarország lemaradása, mint a képregény-fogyasztásban. Rajztanfolyamokon előszeretettel használják mint eszközt, de kifejezetten oktatási célra nem.
Pedig egy kis segítséggel a Persepolis, a Maus, Alexandar Zograf képregényei, a Biblia felfedezése vagy akár a Képregényes Világtörténet (hogy csak néhány példát ragadjunk ki a tengernyi lehetőség közül) könnyedén kiegészítő tananyaggá (ne adj’ isten magává a tananyaggá) válhatnának, megkönnyítve ezzel a pedagógusok és a tanulók munkáját. Ám az oktatóknak nincs eszköztáruk, ismeretük és kapcsolatuk ehhez a képregényes világhoz, illetve a nyitottnak tűnő tanárok is rejtőznek a nyilvánosság elől, nem kezdeményeznek képregényekkel kapcsolatos oktatási programokat (tisztelet a kivételnek).
A képregényekkel
– gyorsan lehet információkat átadni, akár még természettudományos tudástartalmakat is,
– könnyen olvashatók tanulási zavarokkal küzdő gyerekek számára is,
– az illusztrációk lekötik az olvasót,
– kiváló átmenetet jelenthetnek a mesehallgatástól a könyvolvasás felé vezető úton,
– általa könnyebben feldolgozhatók alapműnek számító szövegek,
– segíthet a művészeti és kreatív foglalkozások gyakorlatában,
– képregények írásával fejleszthető az íráskészség is.
Qubit