Értelmiségi: aki tud, tudni akar, tudását át akarja adni. Van más, hivatalos definíció, de ez áll közel hozzám. Lépéseiben:
1. Tanult, azaz tett már le az az asztalra “tudásterméket”.
2. Meg vagy győződve arról, hogy tudása mindig megkérdőjelezhető, és eddigi tudása meghaladható. Ezért nem is lepődik meg, ha más meghaladja az ő tudását, hiszen az lehetőség a tanulásra.
3. Ismeri a tudás örömét, és szívesen megajándékoz másokat is ezzel. Nem tartja meg magának tudásvagyonát. Az információt nem pozícionálisnak veszi, azaz nem tart attól, hogy ha a másik okosabb lesz, akkor esetleg saját kárára lesz. (A pozícionális információ megosztása ezzel szemben csökkenti a megosztó potenciálját.)
A könyvtáros – hivatása szerint – professzionális tudásmegosztó. Érdemes ezért újragondolni pl. a szakmai rendezvények ismeretmegosztási gyakorlatát link :
– mennyiben folyik tudástermelés, megosztás, milyen minőségű a tudásfelhozatal (akár írásmű link , akár előadás) stb.
– milyen kézzelfogható haszon van egy szakmai fejtágítóból; megváltozik-e gondolkodásunk, cselekedetünk általa?
Az értelmiségi ember abban leli örömét – mondhatni: alapvető motivációja – is a fenti három pont. Tevékenységét kevéssé a külső elismerés, pozíció vezérli.
Cezerum censeo: értelmiségiek vagyunk-e könyvtárosként? (MG)
Diskurzus a témában: link
KIT-összeállítás