Természetesen ki van téve a könyvtár bejáratára, hogy zárva tartanak, végén az évtizedekkel előtti stílusú sablonszöveggel: ekkor és ekkor “várjuk ismét kedves olvasóinkat.” A felirat A4-es, hol A3-as papíron, a bejárat mellett található, fehér alapon, fekete betűkkel (akár vastaggal szedve, netán még alá is húzva). S persze a sajtóban is olvasható a hír. A tájékoztatás tehát kipipálva. Az olvasó viszont jellemzően rutinból közlekedik, így nem veszi észre a számára nem feltűnő kiírást, s csak akkor szembesül a kellemetlen helyzettel, amikor nem tud már az épületen belül beljebb menni, vagy amikor szóban figyelmeztetik a könyvtárosok. Az pedig már kellemetlen szájízt hagy benne. – De hát ő a béna – mondhatjuk -; miért nem olvasta el azt, amit kiírtunk?!
A használó tehát kelletlenül kifordul a könyvtárból, nem reklamál, csak tompa rossz érzés marad benne a könyvtárral szemben. Amely pedig – úgymond – “mindent” megtett a “kedves olvasóért”. – Csak a használónak megfelelő tájékoztatás szintjét nem biztosította, s önként járult hozzá a használók lassú, de kitartó lemorzsolódásához. (MG)
KIT-információ