Kukorelly Endre: Az egész életünket kortárs módon éljük. Kortársként öltözködünk, közlekedünk, kommunikálunk. Ugyanakkor az iskola arra kényszeríti a fiatalokat, hogy a kultúrát 19. századi módon fogyasszák, és, mondjuk, Jókait olvassák. Vagy antik emberként az Antigonét. Pedig Kukorelly Endre szerint a gyerekekkel csakis kortárs irodalmat lenne szabad olvastatni. A kortárs művészetek zajával kell őket körülvenni. Az életkoruknak megfelelő kortárs antológiákat írók, pszichológusok, tanárok segítségével kellene összeállítani. Kukorelly Endre állítja, nincs szükség arra, hogy külön olvasmányok legyenek elit gimnáziumoknak és külön a hátrányos helyzetű diákoknak. Az esztétikum ugyanis zsigeri, érzéki élmény, nem kell okosnak lenni hozzá. A műélvezet nem az intellektuális teljesítménytől függ.
Az író azt is javasolja, hogy a klasszikus régi szerzőket a történelemórák keretében tanítsák. A kultúrtörténet részeként érdemes az ókori, középkori vagy akár a száz évvel ezelőtti szerzőkről beszélni, idézni a könyveikből. Ha a gyerekek a kortárs irodalmon keresztül megszeretik az olvasást, később úgyis maguktól fogják elővenni a klasszikusokat. De odáig el kell őket juttatni.
168 Óra