A kilencvenes években a szakirodalom csak arról szólt, milyen sűrűn kell fiókkönyvtárat telepíteni, hogy könnyen elérhetők legyenek (ez ideális esetben 2-3 kilométer). Később a Bertelsmann Alapítvány projektje (2004) két közkönyvtár gyakorlatára alapozva két profilt dolgozott ki: a szomszéd fiókét (népszerű médiacentrum) és a tematikust (családi, utazó vagy ifjúsági könyvtárfiók).
A fiókhálózatok feltételei fejezetben a csökkenő népességszám, az elöregedő és heterogén összetételű lakosság, illetve a növekvő mobilitás hatásáról esik részletesen szó. Ezek a körülmények azt eredményezték, hogy
1) csökkent a fiókkönyvtárak iránti igény, ugyanakkor
2) a heterogén lakosság, az élethosszig tartó tanulás iránti érdeklődés több fiókkönyvtárat tenne szükségessé, ezeknek azonban más és más jellegűnek kellene lenniük (bútorzat, média, szolgáltatások és célcsoportok szerint).
A megfigyelhető trendek a koncentráció, a profil kialakítása, önkiszolgálás, kombinációk, a lakossági részvétel és a több települést kiszolgáló szervezetek. (A “bódék helyett fiókkönyvtárak” koncepció 1966-ban született.)
A siker tényezőinek bemutatásával (a település perspektívái, vonzó profil) és a partnerek bevonása fontosságának kiemelésével zárul az alapos tanulmány. (Trendek a fiókkönyvtáraknál; ref.: Murányi L.)
Humanus